Helyzetjelentés bejegyzései

Rögtön az első félfrancia város (Brienne) érezhetően különbözött az eddig megszokottol. Először láttam kutyaszart az utcán. Itt csak kicsit nézelődtünk, aztán a GPS-nek belállítottuk, irány Neuchâtel városközpont. Amit nem kellett volna, mert ezen annyira belelkesült, hogy Neuchâtel-ben csak a városközpontba volt hajlandó vinni. Bármilyen más városban utcára házszámra pontosan be lehetett állítani a célpontot, de ebben a városban csak és kizárólag a városközpontot. A szokásos megoldások (kikapcs-bekapcs, képernyőmaszatolás, ordibálás) egyike se enyhített makaccságán.

Mivel térképünk a városról nem volt, a hagyományos "kóválygás és nézelődés" módszerrel találtuk meg az Archeológiai Múzeumot. Meg a Várat.

Találtunk a Magyar-Svájci-IKEA örök barátságot szimbolizáló emlékművet is.

tizenegy óra vezetéssel, hipp-hopp. Dugóba csak Budapesten kerültünk.

Ma már vettem kínaiba jóárasított zoknit. Délutáni tevezett program: rakott zöldbab, Margitszigeti ámokfutás, kiléptetni az SZDSZ-t a koalícióból, este mozi (itthon ugyan nem lehet sört kapni mozihoz, de cserébe nem vágják félbe a filmeket húsz perc szünettel)

Größere Kartenansicht Ho mar nem esett itten hetek ota, de azert sielni meg lehet. Illetve nekem snowboardozni. Este furdozes, benne van a jegyarban, es a furdo szaz meterre van a szallastol. Csak nemet billentyuzet van. Ot kisgyerek van a szallason, allando nyuzsi. Az ot ferfibol negy Peter. Ugyhogy a gyerekeknek Tegla vagyok, esetleg Tegla Bacsi.

Én valahogy mindig kifogom a beszédes néniket. Most például egy lengyelt, aki szerette volna élete történetét megosztani velem, miközben Münchenből San Franciscoba repültünk. Kicsit nehézkesen ment, mert egyetlen idegen nyelvet sem beszélt, az én lengyeltudásom meg kimerül az "általános iskolában tanultam oroszul, az is szláv nyelv, csak extrapolálni kell" módszertan alkalmazásában. De azért megtudtam, hogy krakkói, meg hogy a fia a kaliforniai egyetemen tanul. Meg segítettem neki kitölteni az immigration kérdőívet. Mostmár legalább tudom, hogy a lengyelek is aszongyák, hogy "gyekujem". Ha esetleg mondta is, hogy növesszek szakállt, szerencsére nem értettem.

Kifejtette, hogy magyar lengyel két jóbarát.

A reptéren, megérkeztünkkor két sorra osztottak minket: a külföldiekre, meg az amerikai állampolgárokra. Az amerikai állampolgárok sorában csak alacsony, fekete hajú, ferde szemű emberek álltak. Pedig filmek alapján a sorban csak fehéreknek kellene állnia, meg egy darab díszfeketének. Amikor egy kellemes női hang bemondta, hogy narancs fokozatú biztonsági helyzet van, és ha látok valami gyanúsat, jelentsem, rögtön tudtam mit kell tennem. De sajnos a határőrök is mind ázsiaiak voltak! Úgy éreztem magam, mint a Testrablók című scifi-horror hősei, akik már senkiben sem bízhatnak...

Délelőtt az egyik munkatársam, miközben lement két emeletet a konyhához, azt hallotta, hogy gázszivárgás van. És hogy nem-e lenne-e jó ötlet kimenni az épületből. Persze lehurrogtuk, mert hogy "akkor szólna a riasztó, meg minden".

Tíz perc múlva meg is szólalt a riasztó, az egyik recepciós lány képében, aki körbesétált, és mindenkinek szólt, hogy ki kéne menni. (plusz szolgáltatásként, nekem magyarul is elmondta)

Szóval felcuccoltam, beraktam a laptopot a hátizsákomba, és szépen kerülgetve a tűzoltókocsikat-rendőrkocsikat elmentem bankügyeket intézni. Utána, rutinosan, a másik épületbe mentem inkább dolgozni, leültem a recepciónál, és a laptopomon dolgoztam.

Dél után egy kicsivel jött is egy körlevél, hogy lehet visszamenni. A tűzoltók hamar rájöttek, hogy az épületben nincsenek is gázvezetékek.

Fokhagymás bárányborda és két Guiness, cégköltségen.

View Larger Map

Mint kiderült, az Orange-os svájci mobilelőfizetésemen az első három hónapig le van tiltva a roaming. Még szerencse, hogy előző hétvégén Stuttgartban voltunk (hazahoztunk egy kereplőt), és ez kiderült. Mert maguktól nem szóltak volna róla. Most a pannonos kártyám van a telefonban.

Ja, tök jó, a mobilom magától rájött, hogy időzónát kell váltani, és meg is csinálta.

Öt perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, és a szállítók már ott ücsörögtek a ház előtt. Felmentünk, és kiderült, hogy már mindent oda is tornyosítottak az ajtó elé. Négy órakor már a papírokat írtam alá.

Bebootoltam a lakást, és installáltam az alapcuccokat: szivacs, ágynemű, babzsák, szappan, törölköző.

Ki is próbáltam, hogy minden működik-e. Bizonyítottan lehet a lakásban:

• enni
• inni
• kezet mosni
• pisilni
• kakilni
• fürödni
• pukizni
• borotválkozni

Ma meglátogattam két Kreisbürot, egyiknél kijelentkeztem, másiknál be. Átvettem a lakásom kulcsait. Gyorsan be is rendezkedtem.

Tök jó, a weben lehet követni a csomagok útját. Szóval

április 24, kedd

14:37 rögzítették a hívást a Fedex-nél

15:20 felvették a csomagot, Dublinban (ne kérdezze senki miért kell a svájci Google-nak Dublinból küldeni az aláírandó szerződést...)

19:11 elhagyja Dublint

április 25, szerda

00:52 megérkezett a párizsi FedEx-hez

03:23 elhagyja a párizsi FedEX-et

08:27 bekerült a budapesti lótifutihoz. Ő felhívott, hogy hogyan tudná odaadni nekem. Mondtam, dobja be a postaládámba.

13:15 postaládában landolt

16:30 kivettem a postaládából. Jusztse bontom még meg. Installáltam Ubuntut a laptopomra, elmentem edzeni.

20:00 végignyálazzuk az összes doksit az elejétől a végéig. Közben növelem az ázsiómat, úgy teszek mintha én az ilyen angol nyelvű szerződéseket folyékonyan olvasnám. Magyarázom a szakszavakat, reimbursement, pro rata, Unfall-Versicherungs-Gesetz,  stock option. A remuneration-ba belebukok, renumeration-nak olvasom. Megállapítjuk, hogy a daily allowance az magyarul napidíj. Na de mi magyarul a vesting?

22:20 Kinga megunja, elalszik.

22:45 végigolvastam, elalszom. 

április 26, csütörtök

09:11 felhívom a magyar FedEx-et, hogy lenne itt egy csomag. Semmi gond, kijönnek, még borítékot is hoznak.

11:10 itt a lótifuti, aláírom az összes szerződéspapírt, a Google költségére feladom

április 27, péntek

02:04 megérkezik a párizsi FedEx-be

07:46 megérkezik a dublini FedEx-be

08:59 "Mr. Bateson" átvette. Ja, küldenek róla nekem emilt is. Ha akarom, a megadott webes címen kérhetem, hogy az átvételi elismervényt fizikailag is elküldjék nekem.

Annyira megnyugtató érzés, hogy vannak azért a világon olyan dolgok, amik rendesen meg vannak szervezve, és működnek. 

Bűnhődésként ma a Postán csekkfeladtam, sorbanrohadással és anyázással egybekötve.

Már több embertől is megkaptam, hogy miért nem a Budapesten nyíló Google központba jelentkeztem.

Hát, egyrészt, pénzsóvár disznó vagyok, aki rohadt magas svájci fizetésért akar dolgozni.

Másrészt meg, itt egy friss cikk az indexről, hogy mikor és hol nyílik a fejleszőközpont. Aki lusta elolvasni, annak íme a kulcsszavak: "szóbeszéd lett ... Egyik forrásunk szerint ... pletykákat és híreszteléseket nem kommentálnak ... Állítólag ... Úgy tudjuk". Meggyőző...

Szóval majd ha lesz itt kutfejl, már degeszre kerestem magam, megalakult az Orbán-Gyurcsány nagykoala, és a négyes metró is felépült, majd elgondolkodom a dolgon...

Jelentem, a Karsai Zita fanclub örökös közellensége lettem!

Elképzelni sem merem, hogy mi lett volna, ha Zitáról mondok valami negatívat! Mondjuk azt nem nagyon tudnék, mert szerintem messze a legjobb nő volt a teljes Megatánc-gárdából. És jól is táncolt. Már amennyire lehetett látni a TV2 kritikán aluli operatőri munkája ellenére....

És ezt nem csak azért mondom, mert szeretném túlélni a megvadult rajongók támadását :) 

Ha lenne tévém, lehet, hogy még a korcsolyázását is megnézném. De tévézés helyett inkább korcsolyázni megyek.

Ja, és a Megatánc egyvalamire volt jó, megmutatta, hogy egy hét alatt a legzseniálisabb táncos se tanul meg egy másik stílust. Az továbbra is "balettáncos hiphoppal próbálkozik, kilóra megvan, de hóttmerev" marad. Ha lemegyek a Lázba vagy a Teába, bulizós emberek sokkal szebben táncolják a standardot, meg a latint, mint ők.

Embassy Suites North, Austin, TX

És ilyen a látképem a hotelből:

Igen, itt.