Jártamban-keltemben bejegyzései

Hétvégén a Zürichi vásárban lángossütödét találtunk. Magyarok voltak, természetesen. Az én szabályom eddig az volt, hogy "évente egyet, a Balatonon", de ezt egyre nehezebb betartani, így ettünk fokhagymás-tejfölös-sajtos lángost. A sütősök azt mesélték, sokat kerestek itt Svájcban tejfölhöz hasonló dolgot, és a nyertes nem valamiféle Rahm lett, hanem egy joghurtfajta. Később meg is büntették őket ezért, mert az élelmiszerfelügyelet szerint ha valami joghurt, akkor ne írják ki, hogy tejföl. Szóval fokhagymás-natúrjoghurtos-sajtos lángost ettünk. A sajt se trappista volt, de ezt úgy se várta el tőlük senki.

Amúgy itt Zürichben ismerik a lángost, volt régebben egy néni, aki ezzel futott be. Persze senki nem fogadta el magyar specialitásnak a tejfölös-sajtos lángost, így egy idő után kénytelen volt bevezetni a "paprikás" verziót. Az eredmény az, hogy zürichiek paprikásan eszik a lángost, és azt hiszik ezzel valami echte ungariche scpecialitätet esznek, míg mellettük a magyarok kétpofára zabálják a sajtos-tejfölöst.

Van hómpédzsük is.

A pozitív:

• láttam újra a húgomat, megnéztem hogy szerepel a színházban
• sok-sok birka, zöld fű
• Guiness (ami nem sör)
• megtanultam mi a különbség az ír és a skót whisky között
• egy héten keresztül sütött a nap, egy csepp eső sem esett
• az írek angolul beszélő olaszok (nem a pizza miatt, hanem vérmérsékletileg)

A negatív

• képesek voltak a Dublini körgyűrűt úgy megcsinálni, hogy autóval csak akkor hajthatsz rá, ha 24 órával előtte regisztrálsz. Csúcsidőben kellett két óra alatt átküzdenünk magunkat
• svájci kajaárak, svájci tömegközlekedés árak (de nem svájci minőség)
• a zebráknál a lámpák nyomógombosak, de olyan sokáig tart, míg átváltanak zöldre, mindenki átrohangál a piroson. Egy idő után mi is, mert kivárhatatlan
• az összes múzeumnak/látványosságnak sokkal nagyobb feneket kerítenek, mint amennyit ér. És sokkal többet is kérnek.
• minden, ami érdekes, azt vagy az angolok építették, vagy az ősemberek
• az írek angolul beszélő olaszok (nem a pizza miatt, hanem vérmérsékletileg)

Mióta kinnt vagyok Svájcban, sok minden változott Magyarországon. Mindig meglepődök valamin mikor hazajövök, hogy "jé, megépült a Stephen Colbert híd", meg hogy "némmá, hova tűnt a Gyurcsány", nem is szólva az új kétszázasról (majd tesztelem, hogy működik-e az egyeurós automatákban).

A mai sokk a postai csekkfeladáson ért, ugyanis a Posta átpozicionálta magát "családbarát" szolgáltatóból "kamaszfiú-barát" szolgáltatóvá. Íme az egri posta:

Talaltunk Atamiban egy osoreg fat, amirol a monda azt tartja, hogy aki megkeruli, egy evvel tovabb fog elni. Meg is kerultem, de csak utana kezdtem gondolkodni, hogy jo iranyba kerultem-e? Az oramutato jarasaval ellenkezo iranyba mentem, most akkor lehet, hogy egy evet elvesztettem?

Kingi nem engedte, hogy meg 34-szer korbemenjek, ellenorizni, hogy jol hasznalom-e a fat.

A japanok nem tudnak angolul. Ami annak fenyeben meglepo, hogy mindenki tanulja az iskolaban. A penztarosok altalaban a szamneveket tudjak, de csak nullatol kilencig, egy olyan komplex kifejezessel, hogy a vonat 11:53-kor indul, mar nem boldogulnak. Inkabb leirjak egy kis papirra neked.

Eleg hamar megtanultuk, hogy az ember nem azt mondja, hogy "We'd like to have two adult tickets to Nagano", hanem hogy "Nagano. Two."

Az, hogy a boltokban egy szot sem beszelnek angolul, az oke. Hogy a tokioi fopalyaudvaron a penztaros csak szamokat tud, hat istenem, ez van. De Naganoban a palyaudvaron a "Tourist Information Office"-ban a holgy csak japanul tudott magyarazni, az azert tulzas.

Az altalanos angoltudatlansag ellenere nagyon lelkesen irogatnak ki egy csomo mindent angolul.

Az erzes olyan, mint amikor mi Google Translate-tal nezegettuk a hotelek oldalait, es probaltuk kisilabizalni, mit is jelenthet. Legtobbszor sikerul, de neha csak a fejunket vakartuk.

A repulout esemenytelen volt. Kinginek javasoltam, hogy lepjunk be a 10 000 meteres klubba, de azt mondta, hogy ez egyben belepo a fel negyzetmeteres klubba is, ahhoz meg nincs kedve. Karpotlaskent megneztem az uj Terminator filmet (jajj), egy amerikai vigjatekot (szodaval elmegy), meg egy angol sci-fit (egesz jo). Aludni semmit nem tudtam. A gep reggel fel nyolckor ert foldet, ugyhogy onnan rogton mentunk varosnezni. Osszesen 26 orat voltunk ebren, itteni ido szerint 8-kor agynak doltunk. Aztan harom ora alvas utan folebredtem, es reggel hatig semmit nem aludtam. Tudja valaki, hogyan kell a biologiai oran atallitani az idozonat?

Itt Japanban nagy divatja van a malacinfluenzanak. Minden ajtonal kezfertotlenito, a metro osszes korlatjat, kapaszkodojat orankent lemossak. Rengetegen kozlekednek szajmaszkban (szakertoi becslesem szerint minden tizedik ember). Persze ettol fuggetlenul a vecek ulokejet tovabbra is futik, a finom meleg jot tesz a virusoknak. Apropo vecek. Mindegyik futott. Es olyan nincs, hogy ne lenne legalabb otfele digitalis funkcioja, csomo gomb, kijelzok. Mivel csak japanul van rairva minden, proba-szerencse alapon talalod meg azt az alapfunkciot, hogy "lehuz". Addigra ketszer megmosattad a fenekedet, es kaptal egy melegvizes prosztatamasszazst.

Kiderult, hogy nagyon csicsa hotelt valasztottunk, rajtunk kivul csak oltonyos japan bizniszmenek laknak benne, meg egy-ket kosza feher turista. Furcsa erzes, amikor a recepcios holgy mely meghajlassal adja at a szamlat, vagy a hitelkartyadat. Az ember automatikusan elkezd visszahajlongani mindenkinek.

A szep tervem az Android-os telefonnal azon csuszott el, hogy nincs wifi. Van internet, de csak drotos. ahhoz meg nem tudom hozzadugni. Meg van a vendegeknek fenntartva nehany szamitogep. Japan Windows XP-vel. Raadasul ragaszkodik ahhoz, hogy amit begepelek, atkonvertalja katakana meg kanji karakterekke. A legutolso bejegyzesem is magyarul van am! Kinginek reggel elromlott a Windows, es elfelejtett konvertalni, ugyhogy tudott egy kicsit irni. Aztan atadta nekem a gepet, es en, mint programozo termeszetesen megjavitottam. Nekem rogton ragaszkodot a katakanahoz.

Nem is tudom, mikor irtam utoljara ekezetek nelkul. Ha valaki tudja, japan windozon hogyan hivjak a Control Panelt, azt megkoszonnem :-)

Ja, a "Ment es bezar" gomb nem mukodott, mert Internet Explorer 6-os van a gepen. Szoval letoltottem egy Firefox-ot, felinstallaltam a c:\tmp-be (mert csak oda lehet), es Copy-Paste.

Hétvégén Konstanz-ban jártunk. Ezeket a fürdőző szobrokat meg kell hogy osszam a világgal

Vasárnap leugrottunk az olasz részre, szkájpot installálni Kingi papájának, meg pizzát enni. A pizzaevésre már délelőtt tízkor teljesen készen állt a gyomrom, de sajnos leszavaztak, így csak délután kettőig várnom kellett. Amikor is kiderült, hogy délután kettő és hat között sehol nem adnak kaját. Kétségbeejtő...

Ráadásul Locarno-ban tele volt minden plakátokkal, hogy Boogie-Woogie fesztivál van. Élő zenével, tánccal. Illetve, hogy szombat este volt az utolsó alkalom. Elkeserítő. És ráadásul a pizzára is várni kellett estig.

Amúgy mindenki csak olaszul beszél, meg egy kicsit sviccerdüccsül. Szerencsére a fagyit is olaszul adják (hatalmas adagokban). Azzal vigasztaltam magam, amíg vártam a pizzára... 

Meghorzsolódott egy magyar katona válla Irakban - az index cikke

".... vállán könnyebb felületi sérülést szenvedett, amelyet egy felverődő kő okozott ... ellátták, szolgálatteljesítését sérülése nem befolyásolja, és azt tovább folytatja ..."

most komolyan, ez a cikk most minek?

Nagyon gyorsan száguldott, úgyhogy csak így tudtam lefényképezni.

Kombinálva bidével. És irányítópanel a falon.

Úgy nézett ki, mint egy szipus. Fekete kabátban, kötött sapkában aludt a vonaton, kezében kis üvegcse, amiből lassan csordogált kifele valami folyadék. Ha nem este nyolc van, és nem csak arra koncentrálok, hogy jussak már haza végre, miközben zombiként támolygok ülőhelyet keresve, biztos észreveszem az árulkodó jeleket, és másik helyet keresek. Idősebb néger(félvér?) nő, rohadt ájult drogos bevándorló.

Aztán mégis erőtt vettem magamon, és elkezdtem ébresztgetni, hogy folyik ki az anyag, rá a táskájára. Nagyon hálás volt, és miután megkerestük az elgurult kupakot, beszélgetésbe elegyedtünk. Otthon már nagy rutinra tettem szert idősebb nénikkel való beszélgetésben, és rájöttem, hogy az én némettudásom tökéletesen elegendő itt is ehhez.

Megtudtam, hogy spanyol-amerikai, aki hat éve él itt. Megtudtam, hogy az parmfümolaj (tényleg olyan szaga volt, meg a felirat is az volt az üvegen). Megtudtam, hogy Sood-Oberleimbachig megy. Megtudtam, hogy mindenkinek parfümöt kéne használnia. Olyat, ami csak hozzá illik. Férfiaknak is. Olyan rendes vagyok, mások biztos nem ébresztették volna föl. És sokkal jobban néznék ki szakállal. Olajozzam is. Van barátnőm? Kérdezzem csak meg, ő is ezt fogja mondani. A hajamat meg zselézzem. Hogy a sapka elnyomja? Hát igen, télen az nem az igazi. De most már itt is Sood-Leimbach, Guten Abend (svájciul gúti-ábik).

Általában ravasz trükkel kompenzálom németnyelv-nemtudásomat. Ha például rámutatok a sapkámra, és azt mondom, hogy "Aber mrmmr Mütze mrmrm", abből egy német azt hallja ki, hogy "De nem zselézhetem a hajam, mert a sapka le fogja nyomni". Ezt alkalmaztam itt is, így nagyszerűen tudtam játszani a "csendes, de érdeklődő hallgatóság, aki ritkán szól, de értelmeset" szerepét.

Megkérdeztem Kingit, és nem lelkesedik az olajozott szakállért. Azért én még gondolkodom.

Már többször láttam, de csak most tudtam először jó fényképet csinálni róla, amg a pirosnál várt, hogy átmenjek előtte a zebrán. Nem tudom, mennyire zavarta, hogy körbesétálom...

Pedálos, de elektromos motor rásegít, ezért a kocsikkal egy ütemben tudott elindulni a pirosból.

Ja, kábé hétmillió forintba kerül.

Vasárnap kirándulni voltunk, és bementünk egy vadasparkba. Bizonyos helyekre kutyát nem lehetett bevinni ....

Ilyen is csak svájcban működhet. A Stettbachi vasútállomás mellett találtam, egy kis pult, közel s távol senki. A virágok mellett pedig pénzespersely, valamint használati utasítás:

1. kiválasztani
2. fizetni
3. kifizetett csokrot elvinni

És hogy párhuzamot vonjak a régmúlttal:

Hogy mi ez? Egerben sétáltunk, és gondoltam megmutatom, hol laktam általános iskolás koromban. Ezt a feliratot én karcoltam bele a garázsajtónkba ötödikes vagy hatodikos korunkban. A garázs már rég nem a miénk, de húsz év alatt senkinek nem volt érkezése lefesteni az ajtót :) 

Valaha az ember és a természet elválaszthatatlan, közeli egységet alkotott. Életünk a civilizált, rohanó világban megszakította ezt a fontos kapcsolatot. Ezen légfrissítő a kerti virágok lágy illatával ismét otthonunkba varázsolja az elveszített természetet, szinte érezhetjük a kertek pompázó növényeit és virágait, a színek és illatok harmóniáját.

Figyelem!

Propán- bután hajtógázas! Fokozottan tűz- és robbanásveszélyes! Működtetés közben a dohányzás és nyílt láng használata tilos! A készülékben túlnyomás uralkodik. Felnyitni, ütögetni, felszúrni, sugárzó hő hatásának kitenni vagy tűzbe dobni még üres állapotban is tilos! Gyermekektől elzárva tartandó! A permetet közvetlenül ne lélegezzök be, szembe ne kerüljön! A készülék utántöltése tilos! Maximális tárolási hőmérséklet 35 C

Rendkívűl gyúlékony!

Összetétel: víz, propán-bután, alkohol, emulgátor, illat, korróziógátló anyagok

Forgalomba hozható: 24 hónapig